Széchenyi Téri Általános Iskola, Mohács
1976., szeptember 1. - 1984., szeptember 1. (általános iskola)
Széchenyi Téri Általános Iskola (7700 Mohács, Széchenyi tér 17.)
Mindenféle különösebben nagy stressz nélkül kezdődött nekem az általános iskola, ahova talán ha 1 hétig kísérgetett anyukám reggelente és utána -, mint mindenki más abban az időben - önjáró lettem, nem úgy, mint a mai “modern” gyerek. Nagyon emlékszem még az alsós időkből Szökőts Béla tanárúrra, amint tesiórákat és talán még a rajzórákat is (???) tartja nekünk és szuperül tud fütyülni mindenféle extra technikákkal. Sajnos nekem azóta sem sikerült így megtanulnom fütyülni. :-(
Ausztriából kaptam egy nagyon menő narancssárga iskolatáskát és egy menőségben is hozzá illő vadi új tolltartót (az akkori kornak megfelelően töltőtollal). A táskát még valamikor az év elején Matics Tibi véletlenül tussal leöntötte (rajzórán ő ült mögöttem) és onnantól egy szép nagy sötét folt éktelenkedett tovább ezen a gyönyörű iskolatáskán. Az első sokk után ez valahogy többé már nem zavart. Sokáig megmaradt ez a táska és amikor nem használtam már az iskolában, akkor játékokat tartottam, cipeltem benne.
Ebben az időben már voltak Koh-I-Noor Versatil töltőceruzák is, amit általában azok a szülők kapták a munkahelyükön, akik irodában dolgoztak, ahonnan hazavitték és odaadták a gyereküknek.
Emlékszem még, hogy a Tolbuhin utcai lakásunk belső udvarában volt egy “játszótér”, ahol rengeteget bigéztünk link1 link2 és amikor valaki a lakók közül megcsinálta/tatta a ping-pong asztalt, focikapukat és talán valami röplabdapályát is, amikhez a helyi halászok fonták a hálókat, akkor ezekkel is játszottunk. Közben lekezdődött a műszaki bolt építkezése és akkor az építkezési területre jártunk valami háborús játékot játaszni, amihez csipeszpuska / pisztoly kukoricával és az alumínium karnisból készített fúvócső voltak a fegyverek. A fúvócsövezésre, az u szöges csúzlizásra és az úgyszintén az alumínium karnisból készített mini ágyukkal való kísérletezés, a ping-pong labdából készített füstbomba és a benzines ampullákkal robbantgatás is jó móka volt, így utólag.
Akikkel összejártam ebben az időben azok: a Kalocsai testvérek, de leginkább Lacika, Kalotai Péter, Husz Zoltán aztán ott voltak még a Pereszlényi testvérek (Zsolt (), László), akikkel sokáig egy lépcsőházban laktunk és talán az ő helyükre költöztek a Kalotaiék egy időre.
Valamikor itt történt még meg az az ominózus eset is, hogy Szűcs Gábor (akivel eddig a pontig elég jó volt a kapcsolatom és ha változott is idővel, akkor nem magától ettől az esettől változott meg) osztálytársam a napközi WC-jében úgy lökte meg a fejem a mosdókagylóhoz, hogy az egyik felső, középső metszőfogam egyik sarka letört. Ez az eset azóta is rendesem beragadt az emlékezetembe és sokszor bevillan. Nagyon mély és nagyon rossz emléket hagyott bennem. A jobb oldali képen már talán látszik is ennek a balesetnek a nyoma.
Volt egy nyár, amikor a nyári napközibe levittem (nem tudom, hogy ez mennyire volt előtte leegyeztetve???) a család hordozható magnóját, egy Boney M. kazettával a Fogadalmi Nagytemplom mögé és ott vagánykodtam vele.
Az úttörőmozgalom végleg 1989-ben szűnt meg.